Category Archives: Egyéb
Meskete
2010 április 6. | Szerző: kerekecskedombocska
Megérkeztünk, az apa átadta a fiának a születésnapi ajándékot, amely egy azaz egy üveg bor volt. Biztos hozzászoktak a bőkezű ajándékokhoz, mert semmi meglepetést nem láttam a családtagok arcán. Amiatt sem, hogy talán 22 óra is elmúlt, mire beléptünk az ajtón. A családnak másnap iskola, munkahely. Megoldják, gondolom. Kellemes nappaliba invitáltak, hellyel kínáltak. A következő másodpercben az Apuka, Mackó Lackó a földön volt. Összetört alatta a szék, amire leült. A tekintélyes súlyt a másodperc töredékéig bírta a bútordarab. Nagyon kínos volt, az pedig különösen, hogy a mozgáskorlátozottsága miatt nem is tudott hozzájárulni a felállításához. Nehezen ugyan, de sikerült.
Valamilyen salátát ettünk, nehogy egészségünk rovására menjen az ennivaló.
Jártam sok országban, másik kontinensen is. Mindig úgy éreztem, hogy ez az örökös salátaevés egy nagy marhaság. Eszik a sok zöldséget, aminek jó részét nem is szeretik az emberek, mint pl.: a cukkinit, a brokkolit, a patisszont, Biztos hozzászoktak a bőkezű ajándékokhoz. kotyvasztanak össze-vissza, és mégsem soványak. Mikor eszik a sok sült krumplit, a hamburgert, a kolbászt? Pedig biztosan eszik, a testsúlyuk alapján joggal tételezi fel az ember. A salátaevés csak a külvilágnak mutatott kép. ráadásul hazug kép. Bocsánatot kérek a nyulaktól, és az egyéb növényevő állatoktól. Ők tényleg nem kövérek. Őket aztán meg a húsevő állatok falják fel. Azokat meg az emberek. De hát ezzel semmi újat nem mondtam. Ja, és persze a saláta után mindenki pár pohár bort is legurított. Épségben hazajutottunk a családi ünnepség után, és ennek ismét csak örülni tudtam.
meseszövés
2010 március 11. | Szerző: kerekecskedombocska
Az iváson, evésen kívül mást nem is igen csinált. Bár, olyan állapotban, amilyenben ő volt, nem is nagyon lehetett tőle semmit sem elvárni. Mégis, mikor az ismerőseivel skype-pon beszélt, mindig az volt az indító mondata: „Nagyon sok dolgom volt, nem volt időm.”
Az előbb említett konfliktus csak egyszer fordult elő, egyébként jól megvoltunk egymással.
Egyszer, kb este 9 órakor szól nekem, hogy öltözzek át, a fiának ma van a születésnapja, elmegyünk felköszönteni. Csodálkoztam, hogy ezt csak így hirtelen eldöntötte. Nem tudtam, hogy ajándékot vett volna, arra sem emlékszem, hogy említett volna ezt a programot. Gondoltam, nem az én feladatom az aggódás. Kb 1,5 órás utazás után –amely során számolhatatlan alkalommal megsértette a nemzetközi kreszt- érkeztünk meg a főváros szélén lévő lakóparkba, ahol a fia és a családja lakott.
Itt kell elmondanom, hogy abban az országban a lakópark, az tényleg az, aminek hívják. Úgy kell elképzelni, mint egy pici kis városkát. A terület be van kerítve, azon belül játszóterek, üzletek, szórakozóhelyek, és természetesen minden lakáshoz garázs. Csak lestem, a látvány annyira hihetetlen volt. Persze az ilyen helyeken nem ám a gazdag emberek élnek, hanem szakmunkások, hivatalnokok, szóval a nagy-nagy átlag. Hű, de szeretnék én is ilyen átlag lenni, de itthon. Valahogy ez eddig nem jött össze. Majd ezután?
meseszövögetés
2010 március 6. | Szerző: kerekecskedombocska
Amíg a bárban játszott, meg persze iszogatott, addig én próbáltam a szobájában emberi körülményeket teremteni. Egyszer odáig merészkedtem, hogy kinyitottam az ablakot azzal a céllal, hogy szellőztessek. Figyelembe véve, hogy a konyakos üveg, amiből éjszaka gyakran kortyolgatott, meg a 2-3 üres sörösdoboz minden reggel tovább növelte a szemétkupacot, a levegő minősége meg sem közelített a hegyi levegőét.
Mint kiderült, nagy bűnt követtem el. Nyilván észrevette, hogy másmilyen szagok uralják a légteret. Meg kellett ígérnem, hogy többet nem teszek ilyet. Úgy is lett.
Az ott tartózkodásom ideje alatt háromszor kísérelte meg, hogy aláveti magát valami aprócska sebészeti beavatkozásnak. Ez azonban egyszer sem sikerült. Feltehetően, mert az orvos kiszimatolta rajta az alkoholgőzt, és így még azt sem vállalta, hogy a helyi érzéstelenítőt beadja neki. Megérezte, hogy a beteg tele volt egy teljesen másfajta „érzéstelenítővel”.
Már csak az unalmam elűzése céljából, a magam szórakoztatására nekifogtam, hogy valamilyen rendet teremtsek a lakásban. Kudarcot vallottam, nem lehetett. Mivel az általam szemétnek tartott dolgokat nem lehetett kidobni, ezért lényegében csak egyik helyről a másikra pakolgattam. Rájöttem, ennek semmi értelme, abbahagytam.
Az egyik alkalommal, nyilván kedveskedni akart, előadta, hogy nyárson fogunk húst sütni, amit majd ő készít el. Megígértem, hogy segítek. Először is bepácolta
a húst. Összeöntögetett mindenféle fűszert, lét meg miegymást. Pár nappal korábban megjegyezte, hogy ő egy nap csak egyszer mos kezet. Gondoltam: magánügy. Igen ám, de amikor láttam, hogy a húst a pácban a kezével gyúrja, gyömöszköli, akkor már rögtön saját problémaként éltem meg a kézmosási hiányosságait.
Másnap elővette a kerti-party kellékeit. A tüzet fafűtéssel kellett biztosítani. Kiderült, hogy nincs elegendő fa. Nem mertem baltát adni a kezébe, mert az
éjszakai iszogatását napközben borral fejelte meg. Nem tudom hány pohárral, de az eredmény szemmel láthatóan a tök-részegség lett.
Közben az eső szakadatlanul zuhogott, ami az általa észlelt sok problémát még tovább szaporította. Motyogott, zsörtölődött. Próbáltam menteni a menthetőt, de
ezért erős kritikával illetett. Kénytelen voltam rendreutasítani, amit nagyon a szívére vett. Visszavonult, mint a Jókai regény főúri méltóságai, és lényegében beájult az ágyába. Okosabbat nem is tehetett volna.
meseszövés
2010 március 4. | Szerző: kerekecskedombocska
Ha kijöttünk a „templomból”, akkor néhány impozáns, allegorikus alakokat ábrázoló, igen nagyméretű szoborcsoportban gyönyörködhettünk, amelyek a teret övezték. Az egész látvány temetőre emlékeztetett, de valahogy úgy, hogy az az érzés motoszkált az emberben: a meghaltak halála dicsőséges volt. Átjárt a hely szelleme, az elhunytak emlékének ápolására, az alázat átélésére méltón kialakított helyet alkottak. Akinek van alkalma nézze meg!
Pár méterrel arrébb aztán a természet volt a díszlet, gyönyörű park, kialakított utakkal, giccsesen szép panorámával. A bátrabbak a mi fogaskerekünkhöz hasonló szerkezettel felmehettek a hegycsúcsra, ahol páratlan látvány tárulhatott a lábuk és a szemük elé. Sajnos, nekem ebben nem volt részem. Nem akartam telhetetlennek látszani, megelégedtem azzal is, amit élményként elraktározhattam az emlékeim közé. Nem feszíthettem a vendéglátóm idegeit azzal, hogy menjünk fel, menjünk fel. A pillanat erre nem volt alkalmas.
Volt még egy kellemes kirándulásunk: amikor hazafelé utaztunk, keresztül vágtunk egy egészen kis városkán, amely, mint arrafelé mindegyik, nagyon szép, takaros, mutatós belvárossal kellette magát a nagyszámú turista előtt. Meg is tehette ezt, mert a város büszkesége volt az a főúri palota és a hozzátartozó épületegyüttes, amely a fővárosba látogató külföldi turisták egyik célpontja volt.
Sok autóbuszt láttam mindig a környékén, azt hiszem bőven volt benn látnivaló. Sajnos bejutni ide sem sikerült, csak kívülről kóstolgattam. Ennyivel kellett megelégednem. Hát megelégedtem ennyivel!
(Mind a két helyen készítettem fotókat, de a tudományom még nem terjedt ki arra, hogy a blog szövegébe be is tudnám illeszteni. Leírná nekem valaki, hogyan is kell?)
Csodálatos vidéket jártunk be, arra azonban a vendéglátóm idejéből nem telt, hogy a tengerhez is elautózzunk. Talán inkább ereje nem volt hozzá. A pénzt meg egyébként igencsak sajnálta. Csak arra szórta, ami a kedvtelése volt: a lottó, meg a postai úton történő árurendelés. Én azt azóta sem tapasztaltam, hogy egy férfi annyira rabja legyen a vásárlásnak, de nem ám az üzletben. Nem, hanem katalógusból. Ami egy férfi részéről igencsak szép teljesítmény Ott sorakoztak a raktárában a dobozból még ki sem csomagolt kütyük, marhaságok, aminek semmi hasznát nem lehetett venni.
Biztos a csomagszállítóra való várás, az áru átvétele okozott neki valami hatalmas örömöt. Más dolog iránt nem is nagyon tanúsított érdeklődést. Illetve
mégis. Minden nap, ebéd után, elment a helyi „bár”-ba. Ott úgy hívják a kocsmát. A bárban hozzá hasonló ráérő urakkal dominóztak. Igen, véres meccseket vívtak, még bajnokságokat rendeztek abból a játékból, ami nálunk csak a kisgyerekek kedvencei közé tartozik.
meseszövés
2010 március 3. | Szerző: kerekecskedombocska
Ha Mackó Lackó csak keveset ivott, akkor kedve támadt, hogy megmutassa nekem a környéket. Elvitt érdekes, szép helyekre, Ezért hálás vagyok neki ma is.
Azt mondta egy nagy parkban van az a valami, amit meg fog nekem mutatni. Mint kiderült, a park megnevezés nem illett a helyre. Nem park volt, hanem egy gyönyörű hegy, amelyet erdő borított. Na nem esőerőd, hanem „csak” erőd, olyan, amilyet mi itthon is megszoktunk: tölgy, cserfa, fenyők. Felváltva vagy együtt. Kicsit mélyebb árkok, nagyobb emelkedők követték egymást. Jólakatták erre a látványra már kiéhezett szemeimett, orromat, amellyel élveztem az erdő semmivel össze nem keverhető illatát. Ha mindehhez hozzáteszem, hogy május közepén élhettem át ezt az illat- és színorgiát, akkor talán segítek valamit a képzeletüknek.
De nem ezért a látványért utaztunk kb 1 órát. Mindenki, aki iskolába járt, főleg, ha 8 évnél tovább, olvas újságot, nézi a tv adásait (nem csak a brazil és mexikói szappanoperákat) sok mindent tudhat a történelem eseményeiből. Vagy azt hiszi, hogy tud. Már számtalanszor meggyőződtem a külföldi útjaim során, hogy soha, semmi nem tett rám olyan hatást, mint amikor a „helyszínen” járok. Közben valaki elmeséli, hogy ott, valamikor mi történt. Az számomra maga az időutazás! Mennyi olyan apró eseménybe érzem magam beavatottnak, amiről korábban fogalmam sem volt. Így történt ez most is.
Olyan emlékhelyre volt alkalmam belépni, amelyről soha nem hallottam, nem olvastam, nem tudtam a létezéséről. A meglepetés, de utólag most már azt mondom, a megrendülés elementáris erővel hatott. Ez a hely, amelyet nagyon katonásan, puritán módon alakítottak ki mindazon áldozatok emlékére készült, akik az abban az országban évekig dúlt polgárháború során életüket vesztették. Mindegy, hogy katonák vagy civilek voltak, mindegy melyik oldalon harcoltak. Az emléküket ez a létesítmény őrzi az utókor, a leszármazottak számára. Azért írtam létesítményt, mert nem is tudom minek nevezzem: talán legjobban egy templomra emlékeztet, de az így nagyon semmitmondó lenne. A zsenialitás abban van, hogy ezt a templomot nem építették, hanem kivájták. Kivájták a hegyoldal szikláiban, szikláiból. Kivájták az oltárokat, az oszlopokat, és nem megépítették. A méretek katedrálishoz méltóak. Belül félhomály (biztos azért, hogy használható fényképek ne készüljenek) égnek a gyertyák, minden egyszerű és impozáns.
A dolognak az a pikantériája, hogy ez a kegyhely úgy készült, hogy az a tábornok, aki a polgárháborúban a …a….. nem haladó oldalon állt, rendelte el a kegyhely létesítését. Aztán, halálát követően őt is és feleségét is oda temették. A „gyilkos” együtt az áldozatokkal! Szokatlan, de mégis ez lenne az „elegáns”!
Tessék mondani: el lehetne itthon ilyet képzelni, hogy a kurucok és a labancok, az osztrák és a magyar, a német és az orosz katonák egy szentélyben nyugodjanak? Önök szerint?
mese mese meskete
2010 február 26. | Szerző: kerekecskedombocska
Máskor történt, hogy az utóval útnak indultunk. Még a kis girbe-gurba utcácskában jártunk, amikor egy vélhetően ismerős hölgy köszönt ránk. Feltehetően –mivel a nyelvet nem értettem- a személyem iránt tanúsított kíváncsiságot. Az én házigazdám közölte vele, hogy honnan érkeztem. A második mondatában viszont az asszony tudomására hozta, hogy én nem iszom alkoholt. Na, szívük szerint mind a ketten igen jót nevettek volna ezen, de csak a fejüket csóválták. Olyan volt az arcuk, mintha most tudták volna meg, hogy a homlokomon hamarosan ördögszarv fog megjelenni.
Később megértettem, hogy az ő életstílusukban az alkoholnak ugyanolyan szerepe van, mint mondjuk nálunk a levesnek. Az az étkezés szerves része, talán még a gyermekek is jogosultak a fogyasztására.
Ha Mackó Lackó csak keveset ivott, akkor kedve támadt, hogy megmutassa nekem a környéket. Elvitt érdekes, szép helyekre, Ezért hálás vagyok neki ma is.
Egyik, ilyen viszonylag ritka alkalmak egyike volt, amikor titokzatosan közölte, elmegyünk egy nagyon érdekes (nem szép) helyre. Felkeltette a kíváncsiságomat, örültem a várható élményeknek.
Azt mondta egy nagy parkban van az a valami, amit meg fog nekem mutatni. Mint kiderült, a park megnevezés nem illett a helyre. Nem park volt, hanem egy gyönyörű hegy, amelyet erdő borított. Na nem esőerőd, hanem „csak” erőd, olyan, amilyet mi itthon is megszoktunk: tölgy, cserfa, fenyők. Felváltva vagy együtt. Kicsit mélyebb árkok, nagyobb emelkedők követték egymást. Jólakatták erre a látványra már kiéhezett szemeimett, orromat, amellyel élveztem az erdő semmivel össze nem keverhető illatát. Ha mindehhez hozzáteszem, hogy május közepén élhettem át ezt az illat- és színorgiát, akkor talán segítek valamit a képzeletüknek.
De nem ezért a látványért utaztunk kb 1 órát. Mindenki, aki iskolába járt, főleg, ha 8 évnél tovább, olvas újságot, nézi a tv adásait (nem csak a brazil és mexikói szappanoperákat) sok mindent tudhat a történelem eseményeiből. Vagy azt hiszi, hogy tud. Már számtalanszor meggyőződtem a külföldi útjaim során, hogy soha, semmi nem tett rám olyan hatást, mint amikor a „helyszínen” járok. Közben valaki elmeséli, hogy ott, valamikor mi történt. Az számomra maga az időutazás! Mennyi olyan apró eseménybe érzem magam beavatottnak, amiről korábban fogalmam sem volt. Így történt ez most is.
folytatás
2010 február 25. | Szerző: kerekecskedombocska
Teljesítettem a feladatot, elindultunk bevásárolni. Kiderült, hogy ez egy pici település. Igazából a fővárosból vásároltak itt telkeket, és arra aztán építettek különböző nagyságú. értékű nyaralókat. Lassan a fővárosiak többen lettek, mint az őslakosok. Az én emberem eredetileg üdülőnek építette az itt lévő ingatlant, és amikor a házassági közös vagyonon osztoztak, akkor ő kapta meg ezt az ingatlant.
Nem tudtam hány éve váltak el, de a lakás, és főleg az udvar olyan elhanyagolt képet mutatott, amely az emberben csak a szomorúság és az elmúlás képzetét idézte fel.
Sejtettem, hogy én itt nem leszek képes nagy változtatást elérni, főleg úgy, hogy erre a tulajdonosnak nem is volt igénye.
Hát elmentünk a legközelebbi nagyobb városba bevásárolni. Nem volt nagyon meleg, de kocsiban úgy éreztem, hogy valami elviselhetetlen bűz facsarja az orromat. Valami édeskés, de nagyon ismeretlen bűz, amit szinte tapintani
lehetett. Nem mertem megemlíteni, inkább lehúztam az ablakot. Szenvedtem. Este aztán megtudtam az okát. Mackó Lackó 3 hét alatt, amíg Magyarországon volt, egyetlen egyszer nem zuhanyozott, nem fürdött, éppen csak a kezét mosta meg. Természetesen a ruhacsere is a luxus kategóriájába tartozott, így az sem történt meg. Elképzelni nem lehet, hogy ez milyen illatorgiát okozott körülötte.
Gondoltam, ha már ilyen messzire eljöttem, akkor tökéletesen fogom játszani a szerepet, a házvezetőnő szerepét, hiszen azt vállaltam el. Rávettem, hogy zuhanyozzon le, kerestem tiszta fehérneműt, találni viszont nem volt könnyű.
Úgy volt, mint a hajléktalan, közelharcot kellett vele vívnom, hogy tisztálkodjon. Ez főleg akkor volt lehetetlen, ha kellően elkábította magát a konyak és a sör összeállítással. Márpedig ezt minden éjjel megtette, mint az néhány nap múlva kiderült számomra. Közben egyfolytában panaszkodott, hogy nem tud aludni.
Egyik alkalommal jöttünk autóval haza az egyébként igen szép látványt nyújtó dombok, legelők között, amikor észrevettem, hogy velünk szemben, az egyébként nem széles úton halad egy másik autó, mi pedig lassan, de biztosan megyünk át az ő sávjába. Kiáltottam egyet, Mackó Lackó elkapta a volánt. Kiderült, hogy az addig elfogyasztott alkoholtól vezetés közben elalélt.
Hát, a szívem a hirtelen szívhalál jeleit produkálta egy pár mp-ig.
Onnantól kezdve meggondoltam, mikor menjünk valahová. De hát kocsi nélkül sehova sem jutottam el, tömegközlekedés lényegében nem volt. Így hát maradtam a faluban. Egyszer még a közeli erdőbe is elmentem egyedül és gyalog, de erősen behatárolt volt az így számításba jöhető hely.
Igazolás a hiányzásomról
2010 február 23. | Szerző: kerekecskedombocska
Tisztelt Ismeretlen Olvasó!
Nagyon szomorú vagyok: 3 napig nem tudtam elérni a blogomat. Nemhogy írni nem tudtam, tovább szőve a mese fonalát, de a korábban megjelent szöveget sem tudtam olvasni. Tudom, nem kell összeesküvés elméletre gondolni. Semmi okom arra, hogy szándékosságot feltételezzek ebben. Nem menne az nekem. A baj csak ott van, az az én első reakcióm, hogy én nem jól csinálok valamit. Több napig próbáltam ezzel a tudattal élni. Sikerült, túléltem! Csupa napfény és kacagás újra minden percem. Nem vagyok lúzer, a technika valamely pici kis része fölrakta magára a pici kis ördögszarvakat, ördögpatákat, ördögfarkat, és már ördögként viselkedhetett. Meg is tette! De kiderült: megy ez nekem.
Holnap, ha a pici piros nyelvú ördög is engedi, visszjövök a korábbi mese folytatásával!
meseszövés
2010 február 17. | Szerző: kerekecskedombocska
Másnap, amikor körülnéztem, egy asszony törődését régóta nélkülöző ház látványa tárult elém. Volt benne egy elég nagy konyha, átadó ablakkal az étkező-nappaliba. Viszonylag nagy helyiség volt, a beosztása nem hagyott kívánnivalót maga után. Ezen kívül volt egy fürdőszoba, külön WC, és négy félszoba. Ebből egyet kamrának, egyet meg raktárnak használt a tulajdonos. Az egyik félszobában lakott ő, az utolsót én kaptam. Ez az egész, az ottani fogalmak szerint 4 hálószobás háznak számított. A képet az alagsorral kell kiegészíteni, ahol a garázs volt, ebből aztán mindenfajta gazdasági rendeltetésű apróbb helyiség nyílt. Később ajánlatként elhangzott, hogy ha ott maradok, akkor megkaphatom az alagsornak ezt a részét. Hát mit is mondjak, nem a meghatottságtól mosolyogtam. Talán azt kellene leírnom: gúnyos kacajra fakadtam, de kissé távolabb attól, aki ezt az nagyvonalú jövőképet elém tárta.
De térjünk vissza a megérkezésünket követő napra:
Azt a feladatot kaptam, hogy írjam össze, mit kell az üzletben vásárolni, mivel Mackó Lackó a visszautazását megelőzően 3 hetet Magyarországon töltött, és szükség volt friss élelmiszerekre. Ahhoz, hogy tudjam mi kell, tudnom kellett mi van. Benéztem a hűtőbe, a kamrába. Hihetetlen, mit találtam ott. Penészes ételmaradékot, katyvaszt, megrohadt gyümölcsöt, zöldséget, mocskot, bűzt. Ja, és a raktárban rengeteg konzervet, száraz tésztát, krumplit, lekvárokat. Na meg jó néhány üveg konyakot, dobozos sört. Annyi volt az egyszemélyes háztartásban felhalmozva, hogy a londoni bombázás alatt egy egész pince lakóinak több napra elég lett volna.
Megkérdeztem, miért van erre szükség. Azt a választ kaptam: a különböző áruházakban különböző kedvezményekkel értékesítenek nagyobb tételekben. Ilyenkor be kell vásárolni, majd jó lesz az ínségesebb időkben. Mikor lesz ínséges idő? tolult fel bennem a kérdés. Bármikor lehet- kaptam meg a szükséges tájékoztatást
Női bánat ellen
2010 augusztus 21. | Szerző: kerekecskedombocska
32 dolog, amiért jó egyedül
1/ Akkor fekszel le aludni, amikor akarsz.
2/Amikor úgy döntesz, lefekszel, máris álomra hajthatod a fejed.
3/ Nyugodtan ehetsz az ágyban csokifagyaltot, nem kell attól tartanod, hogy valakinek a szőrös hasáról pihe kerül a szádba.
4/Nem kell tudnod, hányadik helyen áll a Barcelona.
5/ A karácsony lényegesen kevesebbe kerül.
6/ Akár két hétig is futhat a lakás, senki sem mondja rád, hogy rendetlen csaj vagy.
7/ Ha cseng a telefon, biztos téged hívnak.
8/ Ezért aztán, ha akarod, nyugodtan hagyhatod, hadd csengjen.
9/ Több időt tölthetsz a barátnőiddel.
10/ Bűntudat nélkül kikezdhetsz a pincérfiúval.
11/ A csodát, bűntudat nélkül kikezdhetsz a pincérlánnyal!
12/ Soha nem festi szürkére a fehér melltartódat egy férfi sötétkék alsógatyája.
13/ Amikor a barátnőid a férjükre panaszkodnak, nyugodtan mondhatod magadban: Hála az égnek, hogy nekem nincs.
14/ Álhatosan fogyókúrázhatsz. Kisebb a kísértés, hogy pizzát egyél, sört igyál vagy valamit nassolj.
15/ A te kezedben lehet a távirányító.
16/ Bátran játszhatsz a barátnőid gyerekeivel, nem kell túlkomplikálnod azzal, hogy egyben azt is bemutasd, milyen jó anya lenne belőled.
17/ A vibrátor soha nem kezd el horkolni, mielőtt te is elszállnál.
18/ Senki nem mondja: „Ezt most miért csináltad?”
19/ Bámulhatsz limonádé filmeket, senki nem panaszkodik, hogy miattad elszalasztott egy jó focimeccset.
20/ Nem kell végig hallgatnod a másik munkahelyén folyó összes áskálódást.
21/ Akár az egész hétvégét az ágyban töltheted. Senki nem mondja: „Még mindig nem keltél fel?”
22/ Ha úgy van kedved, bármikor lefekhetsz bárkivel, csak úgy, kedvtelésből.
23/ Nem kell órákat töltened unalmas emberek társaságában, csak azért, mert az Ő barátai.
24/ Nem kell szoronganod, vajon tetszel-e az anyjának?
25/ Takaríthatsz, és a lakás rendes marad.
26/ Ha bedöglik a fűtés, megcsináltatod, és nem kell hetekig hallgatnod: „Majd én megcsinálom”
27/ Ha látsz egy csinos nőt, nem kell azon totóznod, vajon ő is észrevette-e?
28/ Soha nem kell azon rágódnod: „Van ennek a kapcsolatnak jövője?”
29/ Nem függ attól, hogy milyen hangulatban jön haza.
30/ Nem éktelenkednek a borotválkozás szőrpamacsai a mosdókagylón.
31/ Lehet kutyád, macskád, aranyhörcsögöd, a jövendő partnereid majd megszokják.
32/ Valóra válthatod a régen dédelgetett álmodat: festhetsz, utazhatsz, bármit csinálhatsz.
HA A 32 VÍGASZTALÓ LEHETŐSÉG ELLENÉRE MÉGIS FÉRFIT AKARSZ, MEGÉRTELEK. AZ ÉLET FÉRFI NÉLKÜL OLYAN MINT AZ ÉTEL FŰSZER NÉLKÜL: ÉLVEZHETETLEN, SŐT UNALMAS.
Oldal ajánlása emailben
X