meseszövés

2010 március 3. | Szerző: kerekecskedombocska |

 

Ha Mackó Lackó csak keveset ivott, akkor kedve támadt, hogy megmutassa nekem a környéket. Elvitt érdekes, szép helyekre, Ezért hálás vagyok neki ma is.

 Egyik, ilyen viszonylag ritka alkalmak egyike volt, amikor titokzatosan közölte, elmegyünk egy nagyon érdekes (nem szép) helyre. Felkeltette a kíváncsiságomat, örültem a várható élményeknek.

Azt mondta egy nagy parkban van az a valami, amit meg fog nekem mutatni. Mint kiderült, a park megnevezés nem illett a helyre. Nem park volt, hanem egy gyönyörű hegy, amelyet erdő borított. Na nem esőerőd, hanem „csak” erőd, olyan, amilyet mi itthon is megszoktunk: tölgy, cserfa, fenyők. Felváltva vagy együtt. Kicsit mélyebb árkok, nagyobb emelkedők követték egymást. Jólakatták erre a látványra már kiéhezett szemeimett, orromat, amellyel élveztem az erdő semmivel össze nem keverhető illatát. Ha mindehhez hozzáteszem, hogy május közepén élhettem át ezt az illat- és színorgiát, akkor talán segítek valamit a képzeletüknek.

De nem ezért a látványért utaztunk kb 1 órát. Mindenki, aki iskolába járt, főleg, ha 8 évnél tovább, olvas újságot, nézi a tv adásait (nem csak a brazil és mexikói szappanoperákat) sok mindent tudhat a történelem eseményeiből. Vagy azt hiszi, hogy tud. Már számtalanszor meggyőződtem a külföldi útjaim során, hogy soha, semmi nem tett rám olyan hatást, mint amikor a „helyszínen” járok. Közben valaki elmeséli, hogy ott, valamikor mi történt. Az számomra maga az időutazás!  Mennyi  olyan apró eseménybe érzem magam beavatottnak, amiről korábban fogalmam sem volt. Így történt ez most is.

Olyan emlékhelyre volt alkalmam belépni, amelyről soha nem hallottam, nem olvastam, nem tudtam a létezéséről. A meglepetés, de utólag most már azt mondom, a megrendülés elementáris erővel hatott. Ez a hely, amelyet nagyon katonásan, puritán módon alakítottak ki mindazon áldozatok emlékére  készült, akik az abban az országban évekig dúlt polgárháború során életüket vesztették. Mindegy, hogy katonák vagy civilek voltak, mindegy melyik oldalon harcoltak. Az emléküket ez a létesítmény őrzi az utókor, a leszármazottak számára. Azért írtam létesítményt, mert nem is tudom minek nevezzem: talán legjobban egy templomra emlékeztet, de az így nagyon semmitmondó lenne. A zsenialitás abban van, hogy ezt a templomot nem építették, hanem kivájták. Kivájták a hegyoldal szikláiban, szikláiból. Kivájták az oltárokat, az oszlopokat, és nem megépítették. A méretek katedrálishoz méltóak. Belül félhomály (biztos azért, hogy használható fényképek ne készüljenek) égnek a gyertyák, minden egyszerű és impozáns.

A dolognak az a pikantériája, hogy ez a kegyhely úgy készült, hogy az a tábornok, aki a polgárháborúban a …a….. nem haladó oldalon állt, rendelte  el a kegyhely létesítését. Aztán, halálát követően őt is és feleségét is oda temették. A „gyilkos” együtt az áldozatokkal!  Szokatlan, de mégis ez lenne az „elegáns”!

 

Tessék mondani: el lehetne itthon ilyet képzelni, hogy a kurucok és a labancok, az osztrák és a  magyar, a német és az orosz katonák egy szentélyben nyugodjanak? Önök szerint?