<\/P>\r\n
- <\/SPAN>2 <\/SPAN>- P\u00e1r h\u00f3nap volt h\u00e1tra, hogy a csal\u00e1dom el\u0151tt meggy\u00fajtsam a sz\u00fclet\u00e9snapi tort\u00e1n l\u00e9v\u0151, sz\u00e1mjegyeket form\u00e1z\u00f3 k\u00e9t db gyerty\u00e1t. M\u00e1r a puszta gondolat\u00e1ra is rossz \u00e9rz\u00e9s fogott el. Az egyik a Meg\u00e9ltem, \u00e1t\u00e9ltem a sz\u00fclinapomat. Letargi\u00e1mat az sem enyh\u00edtette, hogy decemberben 60 sz\u00e1l tulip\u00e1n d\u00edszelgett a v\u00e1z\u00e1ban. Jobban \u00f6r\u00fcltem volna, ha m\u00e1snak adjuk, nem \u00e9n kapom. A letargia elhatalmasod\u00e1s\u00e1ra m\u00e1s okom is volt: h\u00e1zass\u00e1gban \u00e9ltem. Ez \u00f6nmag\u00e1ban m\u00e9g nem volna baj, az viszont igen, hogy rossz, mit rossz, kifejezetten pocs\u00e9k, lehetetlen h\u00e1zass\u00e1gban. Egyetlen dolog enyh\u00edtette a min\u0151s\u00edthetetlen helyzetet: nem veszekedt\u00fcnk, pontosabban: nem sz\u00f3ltunk egym\u00e1shoz. Olyan rideg, hideg volt a l\u00e9gk\u00f6r a h\u00e1zban, hogy a sz\u00f3 menetk\u00f6zben a sz\u00e1nkba fagyott, amit m\u00e9g fel is kellett a sz\u00e1nkba melengetni, hogy le tudjuk nyelni. Mind a ketten sokat megtett\u00fcnk az\u00e9rt, hogy idejussunk. Tudtuk, de a megbesz\u00e9l\u00e9sre vonatkoz\u00f3 k\u00eds\u00e9rleteim sorra kudarcba fulladtak. Ut\u00f3lag \u00fagy l\u00e1tom, \u00e9n sem voltam b\u00e1tor, s\u0151t kifejezetten gy\u00e1v\u00e1nak nevezhetem magamat a v\u00e9gleges megold\u00e1s halasztgat\u00e1s\u00e1\u00e9rt. <\/SPAN>A f\u00e9rjemnek akkor m\u00e1r \u00e9vek \u00f3ta kapcsolata volt, de az illet\u0151 nem akarta \u0151t felv\u00e1llalni, meghagyta \u0151t nekem. Ebb\u0151l is l\u00e1tszik, mennyire ut\u00e1lhatott, m\u00e1rmint a csaj. A sz\u00fclet\u00e9snapom ut\u00e1n, a december n\u00e1lunk egy\u00e9bk\u00e9nt is sz\u00fclet\u00e9snapokkal megsz\u00f3rt id\u0151szak, az \u00fcnnepek elterelt\u00e9k a gondolataimat a r\u00e9g\u00f3ta megoldatlan lelki bajaimr\u00f3l. \u00c9reztem, hogy a f\u00e9rjemmel kialakult \u201e\u00e9desh\u00e1rmas\u201d nemk\u00edv\u00e1natos \u00e1llapot. Arra is r\u00e1j\u00f6ttem \u2013a nagyobb gyermekem kor\u00e1bban figyelmeztetett erre- nem v\u00e1rhatom a kezd\u0151 l\u00e9p\u00e9st a f\u00e9rjemt\u0151l. Ha v\u00e1ltoztatni akarok, akkor nekem kell cselekedni. Igen, de mit kell tennem? \u00c9s honnan tudom meg, hogy mikor? Hogyan ugorjak bele egy m\u00e9lys\u00e9ges szakad\u00e9kba , <\/SPAN>az \u00e9v legs\u00f6t\u00e9tebb \u00e9jszak\u00e1j\u00e1n, a legs\u00f6t\u00e9tebb \u00f3r\u00e1ban? Lehet, hogy meg\u00fct\u00f6m magam? Az elszenvedett s\u00e9r\u00fcl\u00e9s azt\u00e1n maradand\u00f3 lesz, \u00e9s soha t\u00f6bbet nem akarok ilyet megtenni? <\/SPAN>Ezek a k\u00e9rd\u00e9sek folyamatosan gy\u00f6t\u00f6rtek, de a v\u00e1laszokat csak v\u00e1rtam. Azt hittem, \u00e9n naiv l\u00e9lek, hogy azokat majd valaki bedobja a postal\u00e1d\u00e1ba, vagy bemondja az \u00fczenetr\u00f6gz\u00edt\u0151mre. Nem tudtam, hogy akkor m\u00e1r vaj\u00fadtam, \u00e9s a v\u00e1laszokat k\u00e9s\u0151bb vil\u00e1gra hozom \u00e9n magam \u00e9s magamnak. <\/P>","type":"rich"}