meseszövés

2010 március 11. | Szerző: kerekecskedombocska |

 

Az iváson, evésen kívül mást nem is igen csinált. Bár, olyan állapotban, amilyenben ő volt, nem is nagyon lehetett tőle semmit sem elvárni. Mégis, mikor az ismerőseivel skype-pon beszélt, mindig az volt az indító mondata: „Nagyon sok dolgom volt, nem volt időm.”

 

Az előbb említett konfliktus csak egyszer fordult elő, egyébként jól megvoltunk egymással.

 

Egyszer, kb este 9 órakor szól nekem, hogy öltözzek át, a fiának ma van a születésnapja, elmegyünk felköszönteni. Csodálkoztam, hogy ezt csak így hirtelen eldöntötte. Nem tudtam, hogy ajándékot vett volna, arra sem emlékszem, hogy említett volna ezt a programot. Gondoltam, nem az én feladatom az aggódás. Kb 1,5 órás utazás után –amely során számolhatatlan alkalommal megsértette a nemzetközi kreszt-  érkeztünk meg a főváros szélén lévő lakóparkba, ahol a fia és a családja lakott.

Itt kell elmondanom, hogy abban az országban a lakópark, az tényleg az, aminek hívják. Úgy kell elképzelni, mint egy pici kis városkát. A terület be van kerítve, azon belül játszóterek, üzletek, szórakozóhelyek, és természetesen minden lakáshoz garázs. Csak lestem, a látvány annyira hihetetlen volt. Persze az ilyen helyeken nem ám a gazdag emberek élnek, hanem szakmunkások, hivatalnokok, szóval a nagy-nagy átlag. Hű, de szeretnék én is ilyen átlag lenni, de itthon. Valahogy ez eddig nem jött össze. Majd ezután?