meseszövögetés

2010 március 6. | Szerző: kerekecskedombocska |

 

 

Amíg a bárban  játszott, meg persze iszogatott, addig én próbáltam a szobájában emberi körülményeket teremteni. Egyszer odáig merészkedtem, hogy kinyitottam az ablakot azzal a céllal, hogy szellőztessek. Figyelembe véve, hogy a konyakos üveg, amiből éjszaka gyakran kortyolgatott, meg a 2-3 üres sörösdoboz minden reggel tovább növelte a szemétkupacot,  a levegő minősége meg sem közelített a hegyi levegőét.

 Mint kiderült, nagy bűnt követtem el. Nyilván észrevette, hogy másmilyen szagok uralják a légteret.  Meg kellett ígérnem, hogy többet nem teszek ilyet. Úgy is lett.

 

Az ott tartózkodásom ideje alatt háromszor kísérelte meg, hogy aláveti magát valami aprócska sebészeti beavatkozásnak. Ez azonban egyszer sem sikerült. Feltehetően, mert az orvos kiszimatolta rajta az alkoholgőzt, és így még azt sem vállalta, hogy a helyi érzéstelenítőt beadja neki. Megérezte, hogy a beteg tele volt egy teljesen másfajta „érzéstelenítővel”.

 

Már csak az unalmam elűzése céljából, a magam szórakoztatására nekifogtam, hogy valamilyen rendet teremtsek a lakásban. Kudarcot vallottam, nem lehetett. Mivel az általam szemétnek tartott dolgokat nem lehetett kidobni, ezért lényegében csak egyik helyről a másikra pakolgattam. Rájöttem, ennek semmi értelme, abbahagytam.

 

Az egyik alkalommal, nyilván kedveskedni akart, előadta, hogy nyárson fogunk húst sütni, amit majd ő készít el. Megígértem, hogy segítek. Először is bepácolta           

a húst. Összeöntögetett mindenféle fűszert, lét meg miegymást. Pár nappal korábban megjegyezte, hogy ő egy nap csak egyszer mos kezet. Gondoltam: magánügy. Igen ám, de amikor láttam, hogy a húst a pácban a kezével  gyúrja, gyömöszköli, akkor már rögtön saját problémaként éltem meg a kézmosási hiányosságait.

Másnap elővette a kerti-party kellékeit. A tüzet fafűtéssel kellett biztosítani. Kiderült, hogy nincs elegendő fa. Nem mertem baltát adni a kezébe, mert az

éjszakai iszogatását napközben borral fejelte meg. Nem tudom hány pohárral, de az eredmény szemmel láthatóan  a tök-részegség lett.

Közben az eső szakadatlanul zuhogott, ami az általa észlelt sok problémát még tovább szaporította. Motyogott, zsörtölődött. Próbáltam menteni a menthetőt, de

ezért erős kritikával illetett. Kénytelen voltam rendreutasítani, amit nagyon a szívére vett. Visszavonult, mint a Jókai regény főúri méltóságai, és lényegében beájult az ágyába. Okosabbat nem is tehetett volna.