folytatás

2010 február 25. | Szerző: kerekecskedombocska |

 

Teljesítettem a feladatot, elindultunk bevásárolni. Kiderült, hogy ez egy pici  település. Igazából a fővárosból vásároltak itt telkeket, és arra aztán építettek különböző nagyságú. értékű nyaralókat. Lassan a fővárosiak többen lettek, mint az őslakosok. Az én emberem eredetileg üdülőnek építette az itt lévő ingatlant, és amikor a házassági közös vagyonon osztoztak, akkor ő kapta meg ezt az ingatlant.

Nem tudtam hány éve váltak el, de a lakás, és főleg az udvar olyan elhanyagolt képet mutatott, amely az emberben csak a szomorúság és az elmúlás képzetét idézte fel.

Sejtettem, hogy én itt nem leszek képes nagy változtatást elérni, főleg úgy, hogy erre a tulajdonosnak nem is volt igénye.

Hát elmentünk a legközelebbi nagyobb városba bevásárolni. Nem volt nagyon meleg, de kocsiban úgy éreztem, hogy valami elviselhetetlen bűz facsarja az orromat. Valami édeskés, de nagyon ismeretlen bűz, amit szinte tapintani

 

lehetett. Nem mertem megemlíteni, inkább lehúztam az ablakot. Szenvedtem. Este aztán megtudtam az okát. Mackó Lackó 3 hét alatt, amíg Magyarországon volt, egyetlen egyszer nem zuhanyozott, nem fürdött, éppen csak a kezét mosta meg. Természetesen a ruhacsere is a luxus kategóriájába tartozott, így az sem történt meg. Elképzelni nem lehet, hogy ez milyen illatorgiát okozott körülötte.

Gondoltam, ha már ilyen messzire eljöttem, akkor tökéletesen fogom játszani a szerepet, a házvezetőnő szerepét, hiszen azt vállaltam el. Rávettem, hogy zuhanyozzon le, kerestem tiszta fehérneműt, találni viszont nem volt könnyű.

Úgy volt, mint a hajléktalan, közelharcot kellett vele vívnom, hogy tisztálkodjon. Ez főleg akkor volt lehetetlen, ha kellően elkábította magát a konyak és a sör összeállítással. Márpedig ezt minden éjjel megtette, mint az néhány nap múlva kiderült számomra. Közben egyfolytában panaszkodott, hogy nem tud aludni.

 

Egyik alkalommal jöttünk autóval haza az egyébként igen szép látványt nyújtó dombok, legelők között, amikor észrevettem, hogy velünk szemben, az egyébként nem széles úton  halad egy másik autó, mi pedig lassan, de biztosan megyünk át az ő sávjába. Kiáltottam egyet, Mackó Lackó elkapta a volánt. Kiderült, hogy az addig elfogyasztott alkoholtól  vezetés közben elalélt.

Hát, a szívem a hirtelen szívhalál jeleit produkálta egy pár mp-ig.

Onnantól kezdve meggondoltam, mikor menjünk valahová. De hát kocsi nélkül sehova sem jutottam el, tömegközlekedés lényegében nem volt. Így hát maradtam a faluban. Egyszer még a közeli erdőbe is elmentem egyedül és gyalog, de erősen behatárolt volt az így számításba jöhető hely.