mese-mese mátka

2010 február 14. | Szerző: kerekecskedombocska |

 

. Az indok az volt, hogy ott nem kell autópálya-használati díjat fizetni. Ajaj, gondoltam magamban, itt a pénzkiadást százszor  megfontolják. Kb 2000 km-t utaztunk, nem emlékszem, hogy büfébe vagy étterembe betértünk volna. Igen drága- szólt a miért kérdésre a válasz.

 

Mielőtt egy nagyobb fővárost elértünk volna, addigra már késő éjszaka volt. A motelben való megszállás gondolata fel sem vetődött Mackó Lackóban  Felesleges-kérdés elintézve. Jól van, aludjunk a kocsiban, ő elől, én hátul. Mármint a hátsó ülésen, nem a csomagtartóban, hiszen az tele volt mindenféle csomaggal.  Ő a mozgáskorlátozottsága miatt talán lefeküdni sem tudott volna akármilyen ágyban, mint ahogy az később kiderült.

 

Ilyen ideális körülmények között szundiztunk kb 4 órát, aztán ébredezni kezdtem. Ő már túl volt ezen,  kérdeztem tőle, hogy aludt. Azt felelte: Nehezen tudtam elaludni, ezért ittam egy kis konyakot, az aztán segített. Hát mit mondjak: csak reménykedni tudtam, hogy  tényleg „kis” mennyiség volt. Kiderült, hogy abban az országban vezetés előtt nem tilos az alkoholfogyasztás. De azért annyit, amennyit ő magába döntött, általában az éjszakák folyamán, büntetlenül még 5 ember sem ihatott volna meg.

 

Másnap aztán egész nap kocsikáztunk. Már erősen beesteledett, amikor a célpont közelébe értünk. Nagyon szép településeken mentünk keresztül, olyanok voltak mint a mesekönyvek illusztrációi. Minden kivilágítva, az üzletek kirakataiban szép és rengeteg áru, a kávézók teraszán vendégek élvezték a kellemes estét.

Ámulok és bámulok, amíg nézem az elhaladó képeket, hallom, hogy eltévedtünk. Nem tudtam sírjak vagy nevessek, aggódni  azért elkezdtem. Kérdezem, hogy milyen települést keresünk, hátha meglátom az útjelző táblán. Képzeld el, kedves olvasó: nem tudta megmondani, hol lakik.

Egyre csak szidta a szembe jövő forgalmat, hogy elvakítják, hogy miért vannak ennyien az úton. A variációkat felváltva emlegette. Kezdtem pánikba esni, de ennek nem adtam jelét, nehogy még jobban összezavarodjon. Gondoltam elfáradt a hosszú ideig tartó vezetésben. Azt nem tudtam, de gyanakodtam, hogy egy-egy korty konyak azért csak fogyott az üvegéből.

Csend telepedett közénk, aztán egyszerre csak alánk kúszott a hazavezető út. Már régen örültem ennyire egy aszfaltozott csíknak.

Bekanyarodtunk a hegyre vezető útra, aztán nem sok idő múlva megálltunk egy dombtetőn lévő  ház előtt.   Hazaértünk. Mert most egy darabig nekem is ez lesz az otthonom, amiről még fogalmam sem volt, mit tartogat a számomra.

Teljesen sötét volt, a házban nem is néztem körül, mert  elfáradtam. Megkerestem a fürdőszobát, lezuhanyoztam és lefeküdtem a hálószobaként megjelölt kicsi, de nem nyomasztó félszobában