További meseszövés

2010 február 12. | Szerző: kerekecskedombocska |

 

 Közölte, hogy igazából neki olyan hölgyre van szüksége, aki fizikailag gondoskodik róla, mert egyedül él. Nem barátnőt vagy feleségnek alkalmas hölgyet keres. Fizetés nincs, lakást és  ellátást biztosít. Odafelé kocsival elvisz, visszafelé megveszi a repülőjegyet. Úgy éreztem, hogy ez egy szerződés, hogy mennyire korrekt, azt nem tudtam előre eldönteni, de legalább nem hazudozunk, csúsztatunk. Ezt is kell méltányolni.

 

Kértem egy kis gondolkodási időt, aztán kimondtam a választ: 1 hónapra elvállalom. Miért? Nincs rá magyarázat!  Talán kalandot láttam benne, talán azt, hogy kipróbálom magam, hogyan boldogulok idegenben, távol a megszokott környezetemtől, távol a megszokott munkámtól.

Később aztán profitálni tudtam ebből a kalandból, majd kiderül hogyan.

 

Elmentem. Függetlenül attól, hogy az előadott történet igazságtartalmáról nem tudtam meggyőződni, hogy lényegében azt sem tudtam hová megyek, ott kik vannak és milyen célból van rám szükség. Azt  gondoltam, hogy nem go-go táncost szeretnének belőlem faragni, hogy nem valamelyik belső szervemre van szükségük. Ahhoz nem lennék elég zsenge. (Ismét egy bizonyíték arra, hogy nem mindig előny a fiatalság.) A közeli hozzátartozóim, a barátok azt hitték elment a józan eszem, hogy ilyenre vállalkozom, de engem nem lehetett visszatartani. Menni akartam és kész.

 

Aki most valami véres krimit szeretne olvasni, az csalódni fog. Úgy jöttem vissza a meghatározott idő elteltével, hogy semmi tragikus vagy baljós esemény nem történt velem. Abszurd viszont annál több, ezeket viszont kifejezetten élveztem.

 

Már az utazás sem volt eseménytelen. Budapestről, az Őrs vezér térről indultunk kocsival. Akkor még a GPS luxusnak számított, így csak a térképre hagyatkozunk. Illetve inkább én, mert a „főnöknek” már a vezetés is okozott néha gondot. Elindultunk, egyszer csak észreveszem, hogy az M3 kivezető szakaszával párhuzamosan a városból kifelé tartunk, holott nekünk az M1-re kellett volna eljutnunk.

Szép óvatosan, udvariasan terjesztettem elő az útmódosítási javaslatomat, amelyet ma már a „női hang” Újratervezés szavakkal jelent be.

Szerencsére felvetésemet nem minősítette nőies okvetetlenkedésnek, és jó pár km megtétele után, korrigálta a hibát. Az eset engem arra figyelmeztetett, hogy nem csak csendben kell ülnöm az autóban, hanem az útvonalat állandóan kontrollálnom kell a térképen. Ezzel is segítem őt.  Mint kiderült, jól tettem.