Kezdjük a kályhánál!

2010 február 4. | Szerző: kerekecskedombocska |

 

Öregszik a társadalom. Ez az ezt kutató szakemberek megállapítása. Sokan úgy értelmezik –főleg aki még fiatalnak vallja magát- hogy ez baj. Önmagában ez  se nem jó, se nem rossz. Mindenki szeretne sokáig élni, de senki nem akar megöregedni, hallottam a közelmúltban a bölcs mondást. Maximálisan egyetértek vele. Ha a génjeimben magammal hordom a hosszú élet lehetőségét, nem leszek olyan szamár, hogy kihagyom. Ha még sokáig akarok élni,  akkor  egyáltalán nem mindegy, milyen minőségűt alakítok ki magamnak. Mert nem a sors veri vagy jutalmazza az embert, a sors keze az bizony a mi testünkhöz van nőve. Tetszik-e vagy sem, attól ez még tény marad.

 

Igen, a koromat tekintve öregnek is lehetne nevezni, nő létemre a legszebb férfikoron is túl vagyok. Örömömre és mások  szerencséjére  nem szenvedek olyan nyavalyákban, amelyek testemet vagy lelkemet megnyomorítanák. Ésszerű határok között sok mindent megteszek azért, hogy így is maradjon minél tovább. Örülnék, ha elhinnék, hosszabb életkort megélni, egyben azt is jelenti, hogy újabb lehetőségeket adunk  magunknak a szép, tartalmas és ebben a korban már igen gyorsan pergő napokra. Aminek egymás utáni sora az életünket teszi ki. Soha nem késő elkezdeni a változtatást, van esély, hiszen mindenki tudja: „A remény hal megy utoljára”.